Először 1714-ből származó dokumentumokban olvashatunk arról, hogy városunkban a református kőtemplom mellé felépítették az iskolaházat és a mester szobáját. 1718-tól 1783-ig a reformáció üldöztetéséig – ún. lévita tanítók működtek Nagymegyeren. Ezek a tanítás mellett bizonyos lelkészi teendőket is elláttak. A Református Szent Eklézsia Protocolluma szerint ez idő tájt a következő mesterek munkálkodtak városunkban: Jek mester, Csó István, Szent Simonyi György, Szokolai mester, Várady András, Halászi Pál, Fogarasi Sándor.
Az 1800-as évek elején a református felekezeti iskola egy kéttantermes épület, ahol a lányok és a fiúk külön osztályba járnak. Négy évfolyam tanul egy osztályban, és egész nap folyik a tanítás. A lányok és fiúk tanítási rendje abban különbözik, hogy a fiúk latin nyelvet is tanulnak.
Egy, 1870-ből származó népszámlálási adat szerint városunkban kilenc tanító él, akik a katolikus, református és az izraelita iskolában tanítanak. Az izraelita felekezeti iskola ekkor még nem lehetett régi keletű, de a katolikus felekezeti iskola bizonyára már ekkor is nagy múltra tekinthetett vissza. A még ma is álló volt katolikus fiú iskola helyén – melyben jelenleg három tanterem van – már korábban is egy kéttantermes katolikus fiú iskola állott. Öt osztály elvégzése volt kötelező. Szerdai napon a tanítás szünetelt. A tanulók felszerelése: palatábla, palavessző és szivacs. 1902-ben készült el és adták át a zárda épületét, melyet SABRAN-Ponteves Herczegné Kőröspataki Kálnoky Adelheidis grófnő építtetett. A tanítást a grófnő a Szent Vince Leányai szerzetes rendre bízta. Az iskola a Szent Elzeár Iskola nevet kapta, a lányokat az apácák tanították három tanteremben összevont osztályban.
Az első világháború után városunkat a Csehszlovák Köztársasághoz csatolják. Az iskolai munka tartalma szempontjából ez a szlovák nyelv tantárgykénti bevezetését vonja maga után. A tanítás a katolikus felekezetűek számára a háromtantermes fiú és a háromtantermes Szent Elzeár leányiskolában, az izraelita felekezetűek számára az egytantermes izraelita iskolában és a református felekezetűek számára a kéttantermes református iskolában folyt. Ez utóbbi óriási zsúfoltsággal küszködött. A probléma csak 1933-ban oldódott meg, amikor a gyülekezet egy új iskolát épített, melyben négy tanterem volt.
Az 1920-1930-as években az említett iskolákban a következő tanítók tanítottak:
1. Római katolikus fiú iskola:
Botló Vince, Hencz Pál, Csicsai József, Pirovits Teréz, Schuszter József
2. Szent Elzeár Iskola /apácák/:
Bajza Mária Lujza, Bukovy Hedvig, Schrámil Anna Palmira
3. Református iskola:
Keszegh János – igazgató, Márton Gyula, Bary Ida, Kőros Ida, Domonkos Kálmán, Farkas Etel, Baráth Vince, Anda Károly
4. Izraelita iskola:
Blumenthal Lipót, Heller Rudolf
Amikor 1938-ban városunkat ismét Magyarországhoz csatolják, beszüntetik a szlovák nyelv oktatását, majd 1942-ben megjelenik egy új iskolaforma, pontosabban a Nagymegyeri Állami Polgári Fiú és Leány Iskola. Ez az iskolatípus azok körében volt közkedvelt, akik nem akarták gyermeküket gimnáziumba járatni, de az elemi iskola nyolcosztályos ismereteinél magasabb műveltséget akartak biztosítani gyermekük számára. A polgári iskola a délutáni órákban végezte a tanoncok oktatását. Ekkor tehát a tanoncképzés volt a legmagasabb szintű oktatási forma városunkban.
A háború után Nagymegyeren ismét a Csehszlovák állam részévé lett. Az itt élő magyarságot a hatalom mindenképpen meg akarta büntetni; magyar iskolák megnyitásáról szó sem lehetett, sőt beindult a magyarok kitelepítése. 1948 februárja után lazul a hurok, de ekkorra már sok magyar ajkú gyermek ül a szlovák iskola padjaiban, reményét vesztve, hogy valaha is magyar nyelven tanulhat. Hencz Pál későbbi iskolaigazgató vállalja, hogy bekopogtat a családokhoz és összeverbuvál az 1950/51-es iskolaévben induló magyar tanítási nyelvű nemzeti iskolába 378 tanulót. Egy évvel később, az 1951/52-es tanévben nyílik meg a középiskola első évfolyama, mely a mai 6. osztálynak felel meg.
Az első tanítók a háború után: Hencz Pál – igazgató, Beke Ilona, Cséfalvay Magda, Csiba Rozália, Farkas Magda, Fitos Géza, Grellneth Károly, Ivanics Mária, Köteles Magda, Papp Edit, Rákócza József, Takács Terézia, Varga Dezső, Varga Zsigmond. 1954-ben kezdték el az új, huszonhárom tantermes, laboratóriummokkal, tornateremmel, iskolakonyhával ellátott kétszintes iskola építését. Az épületet 1957 novemberében adták át. Itt nyer elhelyezést a szlovák és magyar nyelvű nyolcéves iskola, valamint a tizenegyéves középiskola, mely közös igazgatósággal indul a magyar nyelvű nyolcéves iskolával. Itt tanítanak: Jakab István – igazgató, Lengyel Ilona, Papp Edit, Michnya Aurélia, Fekete Terézia, Paszmár Ilona, Grellneth Ilona, Grellneth Károly, Lengyel József, Molnár Árpád, Michnya Ferenc, Luka Ernő, Németh Matild, Gálffi Ilona, Kiss Éva, Lukovics Gizella, Pálmai Géza, Baráth Magda, Grňo Ilona, Jakab Ilona, Andris Éva, Németh János, Talló Kálmán, Hegedűs Ilona, Beke Anna, Filkó Ilona, Kartai Ferenc.
Ugyanakkor a zárda és a fiúiskola épületében tovább működik a nyolcéves középiskola, melynek igazgatója: Varga Dezső; tanítói: Cséfalvay Magda, Tóth Erzsébet, Navrátil Klára, Földes László, Nagy Ilona, Bajcsi Etel, Bartal Katalin, Szeder Irma, Kulcsár Rudolf, Huszár Irma, Görcs Ilona, Pálmai Rozália, Luspay Károly, Zakál Ilona.
1961-ben Jakab István helyébe Teleky Miklós lép. Teleky Miklóst, valamint a tantestület tagjait a szaktantermes oktatásban elért eredményekért és pedagógiai, illetve nevelőmunkájukért az 1964/65-ös tanévben állami kitüntetésben részesítették.
Az 1971/42-es tanévben a két magyar tanítási nyelvű alapiskolát összevonják, az igazgató Varga Dezső lesz. Helyettesek: Kulcsár Rudolf és Szeder Irma. Az 1.-5. évfolyamokban tanítanak: Baráth Magda, Michnya Aurélia, Kovács Klára, Kiss Valéria, Luka Erzsébet, Ág Erzsébet, Nagy Ilona, Lengyel Ilona, Salma Irén, Koczkás Etel, Dömény Zoltán, Dömény Irén, Baráth Júlia, Morva Ilona, Grellneth Károly, Grellneth Ilona, Makó Ibolya.
A 6.-9. évfolyamban tanítanak: Grňo Ilona, Raffay Mária, Eöllös Zsuzsanna, Salma Imre, Rákócza József, Luka Ernő, Hencz Pál, Santúr Erzsébet, Németh Matilda, Balogh Júlia, Molnár János, Lengyel József, Makó István, Teleky Izabella, Rajkovics Gábor, Pálmai Rozália, Szalai Ilona, Varga Gizella.
Odaadással végezték munkájukat. Kimagasló eredmények születtek mind a természettudományi, mind a humán jellegű versenyeken. Ezenkívül élénk kulturális tevékenység folyt az iskolában.
1977-ben változást történt az intézmény élén. Varga Dezső nyugdíjba vonult, Pálmai Géza, a gimnázium tanára lett az új igazgató. Ekkor huszonnyolc osztállyal, öt napközis csoporttal és egy iskolai klubbal működött az iskola. A szabadidős tevékenységet két csapatvezető irányította. Ebben az évben kiemelkedő sikereket mondhattak magukénak a kis és a nagy tánccsoport tagjai, valamint a lövészek, akik szlovákiai bajnokok lettek. A hetvenes évek végéig az osztályok és a pedagógusok száma évente változott, az osztályoké 24-28 között mozgott, a pedagógusoké 40 fölött. A legszebb eredményekkel az énekkarok dicsekedhettek, a nyolcvanas évek elején viszont a honvédelmi és a sportversenyek hoztak sikereket. A rátermettségi verseny kerületi fordulóján első helyezést ért el egyik tanulónk.
Az iskola 1983 júniusában bocsátotta útjára az utolsó kilencedikeseket. A következő tanévtől már csak nyolc osztály elvégzése volt kötelező. Ez idő tájt a sakkozók értek el nagy sikereket, de más sportoló gyerekek is, a lövészek, valamint a csillagászati kör tagjai.
1985-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Pálmai Géza. Az iskola élére Nagy Ernő kerül. Ő is maradéktalanul támogatja és értékeli a pedagógusok munkáját, így a jó eredmények továbbra sem maradnak el. Sőt új lendületet vett a munka. Megszaporodott a szakkörök száma – két tánccsoport, két énekkar, két lövészkör, sakk-kör, honvédelmi kör és sportkör működik az iskolában. Ebben az évben harminc osztályban folyt az oktatás.
1987-ben Szeder Irma nyugdíjba vonult, így az új tanév Nagy Ernő, Kulcsár Rudolf és Török Ferenc irányításával kezdődhetett, 988 tanulóval. Ebből 497 alsó tagozatos, 491 felső tagozatos. Összesen 32 osztály és 9 napközis csoport működik. A tanév krónikájához tartozik még, hogy a Csigabiga színjátszó csoport, melynek vezetője Bodnár Mária, eljutott a színjátszók és a bábosok országos seregszemléjére, a Duna Menti Tavaszra. A nyelvi versenyek is sikereket hoztak számunkra. A sorozat folytatódott, így az 1988/89-es tanév végén iskolánkat a járás második legjobb iskolájaként emelték ki.
Az 1989/90-es, valamint az 1990/91-es évet a változás éveinek nevezhetjük. Megkezdte megérdemelt nyugdíjas éveit Kulcsár Rudolf igazgatóhelyettes; helyébe Varga Éva kolléganőnk lépett. Ugyanakkor komoly politikai és gazdasági változások történtek az országban, melyek meghatározták, sőt máig meghatározzák mindennapjainkat. Melyek voltak ezek? Igazgatóválasztás – Nagy Ernőt megerősítettük tisztségében; megkezdődik új tantárgyként a vallási nevelés; a nyelvtörvény értelmében szlovák nyelven vezetjük az iskolai dokumentációt; megalakul az iskolatanács.
Szerencsére a pedagógusok tenniakarását nem törték meg ezek az események. Szavalóink, a színjátszó csoport és Szabó Aranka bábcsoportja eljutnak a Duna Menti Tavaszra. Az 1990/91-es év további „érdekessége“, hogy a tanulók összlétszáma ekkor a legmagasabb az iskola fennállása óta: 1001. Az 1.-4. évfolyamban 511, az 5.-8. évfolyamban 490 tanuló tanul a harminhárom osztályban. Külön említésre méltó, hogy öt első osztályunk van ebben a tanévben. /Sajnos, ma már csak kettő./ Időközben a politikai és a társadalmi helyzet újabb igazgatóválasztást kívánt. Ezúttal Raffay Mária került az iskola élére. Az 1991/92-es tanév az ő, valamint Domonkos Judit és Varga Éva igazgatóhelyettesek irányításával kezdődik. Az új épületszárnyat is már az ő elképzeléseik szerint rendezik be, s adják át az 5.-8. évfolyam tanulóinak.
Természetesen, a színvonalas oktató-nevelő munka folytatódik. Ezeket a különböző szintű matematikai, fizikai és kémiai versenyeken elért eredmények bizonyítják többek között. A sikeres tanulók felkészítő pedagógusai: Nagy Teréz, Kúr Erzsébet és Bankó Márta. Az énekkarok irányítását Varga Éva vette át. Bodnár Mária és Szalay Katalin vezetésével a színjátszók újra eljutottak a Duna Menti Tavaszra, ahol elnyerték a fődíjat, de övék a legjobb epizódszereplő díja is. Győzelmüknek köszönhetően meghívást kapnak Senicára és Zsolnára, és vendégszerepelnek Magyarországon is. A következő évek hasonló sikerek jegyében zajlottak. Közben a leánykórus élére Nagy Ildikó kerül, az Igriceket továbbra is Varga Éva vezeti.
Az 1993/94-es tanévben Raffay Mária igazgatónő kérvényezi, hogy iskolánk felvehesse a Bartók Béla Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola nevet; az iskola előcsarnokában leleplezik Lipcsey György szobrászmművész Bartók Béláról készült portréját. További örömteli hír, hogy újabb épületszárnnyal bővült iskolánk, szeptembertől birtokba veszik a 3.-4. évfolyam tanulói.
Nagy örömünkre megjelent a Lurkó, az alsó tagozat diáklapja. Újra sikeresek voltak az ifjú fizikusok és matematikusok. Az őket felkészítő tanítók: Nagy Teréz és Sebő Erzsébet.
Kilencszázegy tanulóval kezdtük az újabb tanévet. Megalakult a néptánccsoport hatvan taggal. Napvilágot lát a Suli, iskolánk diáklapja, mely azóta is évről évre egyre színvonalasabb és egyre tetszetősebb formában jelenik meg. Az énekkar élére Orsovics Yvette került. A Zrínyi Ilona matematikai verseny kerületi fordulóját iskolánkban bonyolítják le. Nagyszerű eredmények születtek: csapatban első, illetve harmadik hely. Ebben az évben a színjátszókat Varga Etel irányította, és ők is bekerültek az országos seregszemlére. Ez az a tanév, melyben a hatalom kísérletet tesz az ún. alternatív oktatás bevezetésére. Szerencsére a szülők elvetnek és elutasítanak minden ilyen kezdeményezést.
1995/96: az első osztályban bevezettük a Skabela-Bóna módszert a szlovák nyelv oktatásában; nagyobb hangsúlyt kapott a kommunikációra épülő nyelvoktatás; Lengyel Ernő jóvoltából felújították a sakk-köri tevékenységet; Mátyás-napi ünnepséget szerveztünk – településünk 530 éve mezőváros.
1996/97: a nyolcadikosoknak a magyar nyelven, matematikán kívül szlovák nyelvből is felvételi vizsgát kell tenniük; félévkor szlovák nyelvű bizonyítványokat adunk diákjainknak. Az ifjú matematikusok újabb győzelmet aratnak.
1997 júliusában otthont adtunk – és azóta évente adunk – a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által rendezett Nyári Egyetemnek.
Az 1997/98-as tanévben többek között angol nyelvi versenyben, valamint a vers- és prózamondók országos döntőjében érnek el remek eredményeket tanulóink. 1998. január 1-jén iskolánk elnyeri a jogalanyiságot, ugyanakkor májusban igazgatóváltás: ismét Nagy Ernő kerül az iskola élére. A következő két évben folytatódott a sikersorozat, például vers- és prózamondásban, szlovák nyelvi versenyeken, népdaléneklésben népművészeti fesztiválon, az Öveges József Fizikaverseny szlovákiai fordulóján, melynek hatodik éve ad otthont iskolánk Nagy Teréz szervezésében. Örömmel mondhatjuk el, hogy Megyerkőcök néven újra van színjátszó csoportja iskolánknak, vezetője Nagy Valéria, Antal Éva és Kiss Renáta.
Végül álljon itt az egyik esemény, mely 2000. március 10-én zajlott iskolánkban. Az oktatási minisztérium engedélyt adott a Bartók Béla Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola név viselésére. Az erről szóló okiratot Szigeti László államtitkár az említett napon ünnepélyes keretek között adta át iskolánk igazgatójának.
A visszatekintés természetesen nem lehet teljes, de arra törekedtünk, hogy az elmúlt ötven év legjelentősebb, legemlékezetesebb eseményeiről és eredményeiről számot adjunk. Köszönetünk és tiszteletünk fejezzük ki minden kollégának és kolléganőnek is, akinek a neve ugyan nem szerepel a megemlékezésben, de hasonló sikereket értek el tanítványaikkal, mind az említettek. Mások egyszerűen „csak“ nagy hivatástudattal végezték mindennapi munkájukat – TANÍTÓI voltak a sok-sok ezer gyereknek, s adtak nekik útravalót egy egész életre.
